Pages Navigation Menu

HALaszthatatlan ügy

2013 tavaszán leforgattunk egy főzőműsort a Chef a családban című Samsung Smart Tv recept alkalmazásomhoz. Körbe jártuk az országot Lokodi Ákos barátommal, és 7 különböző tájegységen grilleztünk halat. A célom az volt, hogy a jelenlegi 4,5-5 kg/fő/év halfogyasztást elmozdítsam. Valamint szerettem volna felhívni a figyelmet a csodás magyar halakban rejlő gasztronómiai lehetőségekre. Többször kellene olyan nemes halat fogyasztanunk, mint az amúr,  a busa, a szürke harcsa, a kecsege, vagy éppen a csuka. Recepteket a Halak menüpont alatt találhattok, de előbb ismerkedjünk meg a magyar hal piaci helyzetével, és magukkal a halakkal is.

SAMSUNG CSC

Életem első 4 kilós amúrja.

Az alábbi videón dr. Németh István, a Tógazda Halászati Zrt. elnök-vezérigazgatója beszél a magyar hal piaci helyzetéről. 11 percben összefoglaltuk Mindenki számára a legfontosabb, és megoldásra váró problémákat.

Babaséf

 

Halfajták bemutatása

Szürke harcsa vagy leső harcsa
Minden nagyobb tóban, folyóban előfordul. Kisebb patakokban nem talál magának való életteret. Éjszakai ragadozó életmódú, nappal a part közeli mélyebb, gyökeres, árnyékos vízben bújik meg. Nevét is innen kapta, hogy lesben áll a kedvező pillanatig. Táplálkozását egy 100 kilós egyednél figyelték meg a leglátványosabban, amikor egy 4 kilós pontyot hatalmas vákuum alatt szippantott be a szürke harcsa hatalmas szája. Április közepén, az akác virágzása közben zajlik a harcsák násza.

Kifogott szürke vagy leső harcsa

Kifogott szürke vagy leső harcsa

Csuka
A csuka vizeink legtökéletesebb ragadozója. Akváriumi megfigyelések bizonyítják, hogy keveset téved, inkább kivárja a legmegfelelőbb pillanatot. Nappal a nádasban bujkál, rejtőzködő színe is erről árulkodik. Befelé álló hegyes fogaival halálos csapást mér áldozataira.  Amikor két csuka ivadék találkozik az nyer, amelyik nagyobbra tudja nyitni a száját. A találkozás halálos kimenetelű is lehet, hiszen nem tudja feldolgozni saját méretével azonos csuka testvérét, de falánkságát mindenképpen bizonyítja.

A mozdulatlanul lebegő csukát nem nehéz lefotózni. Főleg, amelyiket éppen pucolják.

A mozdulatlanul lebegő csukát nem nehéz lefotózni. Főleg, amelyiket éppen pucolják.

Busa
Fehér busa, pettyes busa. A busa telepítés útján került vizeinkbe. Táplálkozása főleg planktonokból áll, ezért horgászása nehéz. Legális (lehalászás) és illegális (csapdával) módon történhet a kifogása. A busa testszerkezete miatt kevésbé népszerű a hazai konyhákban, ugyanis 30 kilós halból, nagyjából 5 kiló hasznosítható halhús nyerhető. Ez a rész a „hát”-ból nyerhető, amit Mi csak busa steaknek hívunk. Rendkívül zamatos, és ízes hús. Invazív fajként kezelik Európa több vizeiben is, hiszen a fő tápláléka – a plankton – egyéb halak ivadékainak is az élelme, amit gyakorlatilag előlük eszik el a busa.

SAMSUNG CSC

A busa húsa. A vörös izom eltávolítása után (színe is vörös, állagra zsírra emlékeztet) ízletes sült készíthető. Ajánlatos sütés előtt marinálni.

Süllő (Balatonon, a Fogas)
Mind horgászati, mind gasztronómiai szempontból ígéretes. Kifogása kalandos, elfogyasztása pedig egyedi íz világa miatt igazi élmény. A süllő is ragadozó hal. Vizeinkben két süllő faj a kősüllő (a kisebb testű), és a fogas süllő (a nagyobb testű, erősebb fogazatú) az ismert. Mindkettő méret korlátozás alá esik horgászati szempontból. Oxigénben dús patakokban, és nagyobb tavainkban is találkozhatunk vele. Természetes szaporulata van, de mesterséges úton is igyekeznek pótolni az állományt a horgászok igénye miatt.

Kősüllő kupac.

Kősüllő kupac.

Ponty
Hazánk egyik legismertebb halfajtája, szinte minden természetes és mesterséges élővízben előfordul. A természetben tenyésztett formában találkozunk vele, de a Tiszában még a jellegzetes, vadon élő Nyurga ponty még megtalálható. A ponty mesterséges szaporításában hazánk élen jár, Woynárovich Elek dolgozta ki a módszert, amivel a megtanítottuk a Világot pontyot tenyészteni.

Nyurga Ponty

Nyurga Ponty

Keszeg (gyűjtőnév)
A legelterjedtebb a Dévérkeszeg, ami horgászati és gasztronómiai szempontból bír jelentőséggel. Vizeinkben találkozhatunk Bagolykeszeggel, Laposkeszeggel, Jászkeszeggel. Ökológiai szempontból jelenlétük igen fontos, hiszen a nagyobb halaknak táplálékul szolgálnak. Messzebbről tekintve a víz hal állományának egyensúlyában fontos a megfelelő mennyiségű rgadozó hal jelenléte, aminek felnövekedéséhez szintén, elegendő „tápláléknak”, keszegnek kell lennie.

 

Keszeg támadás from Stiller Tamás Schefponthu on Vimeo.

Kecsege (Harka Ákos – Csiki Anetta: A Tisza-tó halai alapján.)

Tengeri eredetű, de állandóan édesvízben élő halunk. Elsősorban a nagyobb folyóinkban találkozhatunk vele, de a Tisza-tavi lelassult folyószakaszon már csak ritka vendég. A tokfélék vázrendszerében a porc dominál, de a koponyájukat ezeknek is csontok erősítik. A kecsege orsó alakú, megnyúlt testű hal, orra hosszú, fölfele hajló. Hátán és hasán 12-18 csontvért található. Szája alsó állású, hosszú bajuszszálai, melyek a táplálék felkutatásában játszanak komoly szerepet, hátrasimítva elérik a felső ajkat. Férgekből, csigákból, rovarlárvákból álló táplálékát a mederfenéken keresi. Ahol a tiszavirág lárvája bőséggel található, ott ez alkotja a fő táplálékát. A leggyakoribb tokfélék, egykor folyóink halászatában komoly jelentőséggel bírt, de az utóbbi időben állománya megritkult a természetes vizeinkben. A hasonló tokfélék a szájuk és a bajuszuk alapján különíthetőek el biztosan egymástól. Állománya napjainkban megritkult, ezért nem fogható halfaj.

 

Amur (Harka Ákos – Csiki Anetta: A Tisza-tó halai alapján.)

Nálunk főként állóvizekben és ezek csatornáiban, valamint folyóink gyorsabban áramló szakaszain fordul elő. Az Amur és attól délre eső folyókban, őshonos, Magyarországra 1963-ban hozták be. Teste megnyúlt, oldalról csak enyhén összenyomott, majdnem hengeres. Hát- és hasvonala kevéssé ívelt, közel párhuzamos. nagy termetű hal, akár méteres hosszúságot is elérhet. Eredeti hazájában folyóvízi halként vált ismertté – szaporodása a nagy folyók 20 fokosnál melegebb áramló vizeiben megy végbe -, táplálékát azonban jobbára az elöntött hullámtéren és a mellékvizekben találja meg. A fiatalok kezdetben planktonnal, majd apró gerinctelen állatokkal táplálkoznak, de hamarosan rátérnek a magsabb rendű növények leveleinek és puhább hajtásainak fogyasztására. A növényi részeket erős és vaskos ajkaikkal tépdesik le, de a nagyobb darabok felaprításában éles garatfogaik is részt vesznek. Ívása természetes vizeinkben nem rendszeres, de ívás esetén a lebegő ikraszemekből már másfél nap múltán kikelnek az 5 mm hosszú hallárvák. Ma már nem telepítik természetes vizeinkbe, de kiszökött példányai előfordulnak.

Chef a családban – Amur, törpe harcsa a víz alatt – Amur and cat-fish under water from Stiller Tamás Schefponthu on Vimeo.

amur garatfog

A viccesen húsos szájú amur torkában ilyen földönkívüli garatfogazat rejlik. Ijesztő volt nekem is, de az élményért cserébe kárpótolt az ízletes húsa. A fogak között található érdes “szájpadlás” is csont. Valószínű a vastag növény szárak “elrágásában” játszik szerepet. Szó szerint odapasszírozza a táplálékot, mielőtt lenyelné.

 

Balin (Harka Ákos – Csiki Anetta: A Tisza-tó halai alapján.)

A balin szinte minden nagyobb vizünkben megtalálható. A különböző vízterekhez való kiváló alkalmazkodóképességét mutatja, hogy megél a holtmederben is. Gyakran kerül szem elé, mert általában a vízfelszín közelében tartózkodik. Nem lesből támad, hanem kedvelt táplálékát, a rajban úszó küszöket üldözve a víz színe fölé kiugrik. Tiszavirágzáskor – annak ellenére, hogy ragadozóhal – szívesen fogyasztja a vízre hulló kérészeket. A balin teste megnyúlt, mérsékelten magas, oldalról lapított. Félig fölső állású szája nagy, állkapcsának hátsó szöglete a szeme alá ér. Háta grafit szürke, oldalainak felső része ólomszürke, a hasi részén egyre világosodó ezüstfehér pikkelyei kicsik. Hát- és farokúszója szürke erősen homorú. A balin ivadéka a küszhöz hasonlít, de annak a szája kisebb, pikkelyei nagyobbak. Ikrát kemény aljzatra, jellemzően a parti kövezésekre rakja.

 

Garda (Harka Ákos – Csiki Anetta: A Tisza-tó halai alapján.)

Főként bővizű folyóink lassabb folyású szakaszain, valamint a nagyobb tavainkban találkozhatunk vele. Hosszan megnyúlt teste oldalról erősen lapított. Hasa domború, a háta viszont majdnem egyenes, oldalvonala kanyargós. Feje aránylag kicsi, orra rövid és hegyes, a szeme nagy. Szája felső állású, oldalról nézve szinte függőlegesen felfelé irányul. Rövid és kicsi hátúszója a farokrészen helyezkedik el, jóval túl a testhossz felén. Mellúszói feltűnően nagyok, túlérnek a hasúszók tövén. Grafit szürka pikkelyei nagyon aprók. Ikrái szabadon lebegnek a folyók és a tavak vízében. Táplálékát főként vízre hulló rovarok és apróbb halak teszik ki. Az olyan víztérben, amelyben a garda és a küsz is jelen van, ott utóbbi a nagyobb példányok kedvelt csemegéje. A Balaton hajdan nagy mennyiségben halászták, fontos népélelmezési cikk volt, de napjainkra erősen megfogyatkozott. Testalakja annyira jellegzetes, hogy minden más halunktól könnyen megkülönböztethető.

Garda Fesztivál - Garda sütés

Garda Fesztivál – Garda sütés

 

Menyhal (Harka Ákos – Csiki Anetta: A Tisza-tó halai alapján.)

Nyúlánk, a feji részén fölülről, a farki részén oldalról lapított hal. Feje rövid, de széles orra közepesen hosszú, a szeme kicsi. Szája nagy, félig alsó állású, benne apró, hegyes fogak találhatóak. Különleges ismertetője, hogy alsó állkapcsán egyetlen bajuszszál található. Az első hátúszó nagyon kicsi, a második viszont a lekerekített farokúszóig ér. Hasúszói szokatlanul elöl, a toroktájon helyezkednek el. Pikkelyei nagyon aprók, alig észrevehetők. Testének színe zöldesbarna, sötétebb márványozással. A nagyobb példányok hossza 40-50 cm, ritkán 60 centi körüli. Alakja, színezete a harcsához teszi hasonlatossá, de annak csupán egyetlen, igen rövid hátúszója van, bajusza ellenben 6, köztük 2 igen hosszú is. Fiatalabb korban a táplálékát elsősorban fenéklakó gerinctelen állatok alkotják, később áttérnek a ragadozó életmódra. Hidegkedvelő faj lévén télen a legaktívabb, ilyenkor gyakrabban kerül horogra. Ízletes húsa és nagy méretű mája különleges csemege.

 

Márna (Harka Ákos – Csiki Anetta: A Tisza-tó halai alapján.)

A folyók márnazónájának jellemző és egyben névadó hala. A Tisza-tavi folyószakaszon ritka, mivel az erősebben áramló vizeket kedveli. Megnyúlt, nagyjából hengeres testű hal, de a feje felülről, a farokrésze oldalról enyhén lapított. Feje és szeme aránylag kicsi, az orra megnyúlt, túlér alsó állású száján. A fölső állkapcsán elől 2 kisebb, hátul,  a szájszögletében 1-1 hosszabb bajuszt visel. Hátúszójának elején egy hátulsó oldalán fogazott csonttüske található. A kifejlett példányok mell- és hasúszói vöröses árnyalatúak. Legjobban rokonai, a kárpáti és a Petényi-márna hasonlít hozzá, de azok hátúszójának az elején nincs fogazott csonttüske. Kifejlett egyedei 40-50 cm hosszúak, de 70 centinél hosszabbra is megnőhet. Táplálékát a meder alján kutatja, az állati eredetű anyagok mellett jelentős mértékben fogyaszt növényi anyagokat is. Ikráit a folyók kavicsos-sóderes mederszakaszain rakja le, ahol az aljzathoz tapadnak. A márna ízlelőképessége kitűnő. nemcsak négy bajuszán, hanem a test más részein is találhatóak ízlelő idegvégződések.

 

Sügér (Harka Ákos – Csiki Anetta: A Tisza-tó halai alapján.)

Őshonos halunk. Amely a legtöbb vizünkben előfordul. A gyengén áramló vizeket részesíti előnyben, de a jelentős állományai alakulhatnak ki a növényzetben gazdag, iszapos medrű, sekély állóvizekben is. A Tisza-tó területén gyakori. Aránylag magas testű, oldalról lapított hal. Feje és szeme nagy, szája csúcsba nyíló, benne apró fogak ülnek. Pikkelyei kicsik, oldalait zöldes-feketés harántsávok díszítik. Az első hátúszója végén egy nagyon jellemző fekete folt látható, amely nagyon jó megkülönböztető bélyeg, mert egyetlen hazai rokonának sincs ehhez hasonló fekete foltja. Ikráit növényzettel benőtt sekély vizekbe rakja. A fiatalok apró állatokat fogyasztanak, az idősebbek falánk kis ragadozók. Nagyobb példányai 20-30 cm testhosszt érnek el. Kevéssé szálkás, ízletes húsa a süllővel vetekszik, de a nagyobb példányok viszonylagos ritkasága miatt a faj horgászati jelentősége csekélyebb.

Magyar bucó (Harka Ákos – Csiki Anetta: A Tisza-tó halai alapján.)

Kifejezetten folyóvízi hal, amely állóvizekben – még ha bekerül is oda – ritkán marad meg. Teste erősen megnyúlt, hengeres, farokrésze elvékonyodó. Feje hosszúkás, felülről enyhén lapított, szája alsó állású. A kék hátúszó nagyjából azonos méretű, pikkelyei aprók. Alapszíne sárgásbarna, oldalát többnyire nagy, szabálytalan alakú sötét foltok, olykor ferde harántsávok mintázzák. Jól fejlett példányai kb. 30 cm hosszúak, az ennél nagyobbak ritkák. A folyók erősebben áramló homokos, sóderes szakaszain ívik. Ikráit az előre elkészített fészekgödörbe rakja, a lerakott és megtermékenyített ikra a rácsapkodott vékony kavicsréteg alatt fejlődik kikelésig. Legjobban a német bucó hasonlít hozzá, de annak oldalát igen határozott szélű ferde sávok mintázzák, és az első hátúszóját maximálisan 9 sugár merevíti. Zömmel fenéklakó állatokból és apróbb halakból álló táplálékát részben aktívan kutatja, részben a görgetett hordalékból szedegeti. Fokozottan védettségét természeti értéke indokolja, mivel szűk elterjedésű bennszülött hala folyóinknak.

webshop-banner

Köszönöm, hogy megosztod.